Otthonos odúban kis lakók fészkelődnek, odú melegében szárnyukkal reszelnek halkan, apró testük reszket az odún kívüli furcsa világ zajaitól.
Szemeik szűkre szorulnak, csőrük csak csendben csapol.
Később aztán megnőve röpülnek, s szárnyuk, akár a fának ágai, amelyről leugranak, vad, marcona vitorlaként tépi, szaggatja az égbolt szövetét, s ékes beszédükkel, szabad dalaikkal csicsergik meg az élet szépségét és diadalát!
Akár csendben, egyedül, akár társaságban élveznéd az éneküket a tavaszi napsütésben, ajánlataink között biztosan kincsre lelsz!
