Nagy Töhötöm: Napló (1945-46)

1935-ben indította el a fiatal jezsuita páter, Kerkai Jenő a magyar parasztság szellemi és anyagi felemelését célul tűző mozgalmát, amely később KALOT néven vált ismertté. A keresztény-szociális alapokra építő KALOT néhány éven belül Magyarország, sőt
egész Közép-Európa legnagyobb agrárifjúsági szervezetévé vált.
A KALOT második számú papi vezetője volt Nagy Töhötöm, Kerkai néhány évvel fiatalabb rendtársa. Amikor 1944-ben nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország hamarosan a szovjet érdekszféra része lesz, Nagy vállalkozott arra, hogy a fronton átszökve felveszi a
kapcsolatot az orosz katonai vezetéssel, hogy bemutatva a mozgalom szociális jellegét, biztosítsa a továbbműködés lehetőségét. Ez a viszontagságos vállalkozás részleges eredménnyel járt: igaz ugyan, hogy a Debrecenben megalakult Ideiglenes Kormány és
szovjet vezetés alatt álló Szövetséges Ellenőrző bizottság nem tiltotta be a KALOT-ot, mégis 1945 elejétől egy újabb, közel kétéves küzdelem kezdődött megmaradásért.
Az 1945-46-os évek kalandokban is bővelkedő küzdelmeit olvashatjuk e könyv lapjain. A mozgalom vezetőinek, akárcsak a mozgalomból kinövő Barankovics-féle Demokrata Néppártnak, egyrészt fel kellett vennie a harcot a magyar kommunistákkal, másrészt pedig
küzdenie kellett az egyházi vezetés azon részének a megértéséért, amelyik - elsősorban egy közelinek vélt újabb háború kedvező kimenetelét remélve - elutasította bármely egyezkedés gondolatát az orosz megszállókkal és a kommunista pártvezetőkkel. Ezt a
kettős küzdelmet, s annak izgalmas vállalkozásokban is bővelkedő hátterét - többek között többszöri zöldhatáron keresztüli római útjait, a Vatikán és szovjetek közti közvetítési kísérleteket - mutatja be e napló, mely azzal zárul, hogy Nagy Töhötömöt
rendi elöljárói, Mindszenty bíboros kívánságára, Dél-Amerikába küldik. A Függelékben közölt jelentős dokumentumok szorosan kapcsolódnak a naplóban említett eseményekhez.